I. Ki is volt Attila?
Élt: 406 (396?) - 453
Uralkodott:
434-445 (Brédával)
445-453 (egyedül)
Születésének időpontja nem tisztázott. Egyik forrás azt írja, hogy kb. 396-ban született valahol a Duna-völgyében. Másik forrás szerint születése 406-ra tehető.
418-ban a 12 éves Attila egy fogolycsere során került Honorius császár udvarába. Megpróbált megszökni, de miután nem sikerült neki, intenzíven tanulmányozta a birodalom bel- és külpolitikai elveit, valamint megfigyelte diplomáciai tárgyalásiakat. Ezen kívül kitanulta az uralkodói protokollt és vezetéselméletet, melyet később uralkodása során kamatoztatott.
432-ben a hun törzsek egyesültek Rua (Ruga, Rhuas, Riga) hadúr vezetése alatt, de két évre rá meghalt, és unokaöccseire, Mundzuk testvére fiaira, Attilára és Blédára (Buda)-ra hagyta az uralkodást. 445-ben, testvére halála után Attila egyeduralkodó lett. Az a tény, hogy Brédát megölte-e, vitatott. Uralkodása alatt a hun-germán szövetségi rendszer egységét akarta megvalósítani, ezáltal kiegyenlítődött volna Európa északi és déli felének egyenlőtlensége. Attila joggal tekinthető az egységes kultúrájú Európa egyik megalapozójának, hiszen udvarában és célkitűzéseiben ott volt már az Európai Unió gondolata. Udvarában egyesült Róma, Bizánc, Germánia és a Hun Birodalom.
II. Attila, az Isten ostora?
A középkor keresztény szemléletében Attila Isten ostora ("Flagellum Dei") volt, akivel Isten a bűnös világot sújtotta, pedig legnagyobb hőse volt annak a kornak, amelyben élt. Priszkosz rhétor, Kelet Római Birodalom küldötteként megcsodálhatta Attilát, mint uralkodót, és élményeit Jordannes a következőképpen őrizte meg:
"Hatalmát büszke magatartása és kevélyen körüljáratott szemeinek parancsoló tekintete is elárulta…Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes azokhoz, kiket egyszer hívei közé számított. Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait…"
Jobban szeretett békében élni, mint fegyverrel uralkodni. Maga a római Onogesius úgy nyilatkozott, hogy inkább lenne szolga Attilánál, mint úr és gazdag a rómaiaknál. Egyes krónikák szerint Attila keresztény uralkodó volt, bár életvitele és szokásai teljesen eltérnek a keresztény normáktól (több feleség, ágyasok stb.) Mégis úgy tartják meg volt keresztelkedve. Továbbá elgondolkodtató a kijevi múzeumban kiállított hun övcsat "Miatyánk" verse, mely sajátos szerkesztése és szóhasználata okán azt a feltételezést erősíti, miszerint a hunok nem csak igen korán értesültek a kereszténységről, hanem az belső hitvallásként, átélt gyakorlatként volt jelen a hun társadalomban.
A hunok legfőbb istene az Ég istene, a tengri chan (Tengrikán) volt, a többi isten-szerű lényt - a Napot, a Holdat, a Tűzet, a Vizet és a szent fákat - csak "tisztelték"; ezek alávetett szerepet játszottak vallási életükben. Tulajdonképpen egyistenhívők voltak, ahogyan minden sztyepi nép az. Ősi hitük mellett Világosító Szent Gergely elmondása szerint a IV. században a hunok közül sokan tanulták a keresztény vallás tanait, illetve Szent Jeromos 407-ben lejegyezte, hogy a hunok is énekelnek zsoltárokat, valamint a keresztény hit erősen terjed Skythiában. Zakariás rhétor írja, hogy a keresztény hittérítők 523 táján hun nyelvre lefordított iratokat adtak ki, sőt a hunok közül sokan megkeresztelkedtek. Maga Attila is, - mint a legtöbb belső-ázsiai uralkodó - eltűrte, sőt támogatta a különböző ideológiákat és vallásokat.
III. Attila Uralkodásának titkai
„A Rómaiak nagyszerű dolgokat vittek végbe, de idejük lejárt. Amikre ők képesek voltak, mi is képesek vagyunk. Uralkodnunk kell a világ felett”
Attila fenti mondása tükrözi egységesítő tervét, valamint szavai tele vannak magabiztossággal és elszántsággal, melyek igazi vezéregyéniséget tükröznek. Későbbiek során, uralkodásának titkaival való megismerkedés közben megfigyelhető, hogy sok olyan elv is tükröződik vezetési stílusában, melyeket nagy kínai hadvezérek - többek között Szun-Zi, Wu Zi, Szema-Fa - maguk is megörökítettek valamikor Kr. előtt III-IV. században. Uralkodásában keveredik mind a keleti, mind a nyugati filozófia, és talán ez volt sikerességének és hatalmasságának titka.
1. Az uralkodás iránti vágy
„Akarniuk kell, hogy vezesd őket”
Aki a törzsek felett akar uralkodni, rendelkeznie kell egy belső vággyal ahhoz, hogy szilárd tekintélyre tegyen szert becsületes módon. Tudatában kell lennie annak, hogy a hivatalban elért sikert a kitartó kemény munkával lehet leginkább megalapozni. Nem szabad, hogy a vezető fenyegetve legyen a tehetséges vetélytársakkal illetve beosztottakkal szemben. Okosan kell kiválasztania az alkalmasnak vélt vezetőket, hogy elérje azokat a dolgokat, melyeket csak egy törzsfőnök válthat valóra szilárd beosztottain keresztül. Könyörtelenül ambiciózusnak kell lennie egy vezetőnek. Sosem szabad unottnak, érdektelennek, vagy gyávának lennie, hanem mindig meg kell erősíteni a pozícióját. A jó vezetők vággyal teli vezetők. A hatalom olyan, mint a szex, de nem szabad túlreagálni, csak eltökélten kell teljesíteni minden körülmények közt, legyen az helyes, vagy helytelen. Ezzel ébreszt bizalmat azokban, akiket vezet.
2. Morál és Fegyelem
A hunok fegyelmezték az életüket. Szívesebben követtek olyan törzsfőnököt, aki önmagát is fegyelmezte. A bölcs törzsfőnök felismeri, hogy az indokolatlan keménység és a szükségtelen petyhüdtség a fegyelmezettségben csökkenti a hunok morálját. Sosem szabad elnézni a morál vagy a fegyelmezettség hiányát. Ki kell iktatni azokat az embereket, akik a közjó iránti tiszteletlenség első jeleit mutatják, de közben ne fojtsa el az egyéniségeket, és ne büntesse az ártatlanokat, akik még nem ismerik a közérdeket. Többek között nem szabad megengedni az ellenőrizetlen ünnepségeket, mert azoknak szolgálniuk kell a köz, vagy az uralkodó érdekét.
A zsákmány, vagy a fosztogatás csak akkor móka, hogyha azt a nemzet nevében teszik. A fegyelem építi fel a morált. Sosem szabad tolerálni senkit, akinek saját ambíciói vannak. A ravasz emberek veszélyesek, főleg azok az új emberek, akik újfent csatlakoztak a szervezethez. Szemfülesen figyelni kell azt, hogyan adják fel az ambícióikat, és lesznek csapatjátékosok; majd ezt a mintát kell mindenkinek követnie. Nem szabad megjutalmazni senkit azért, ami közös erőfeszítés eredménye. Az egység szellemének kell dominálnia.
3. A belső harcok heve
"Ravaszkodás a törzsön belül"
A vezető legyen bölcs, és fel kell fedezze csapata Brutusait. Óvakodnia kell az áruló Huntól, aki ígérgeti hűségét nyilvánosan, és elégedetlenséget terjeszt titokban. Tegyen meg mindent azért, hogy azonosítsa és eltávolítsa ezeket az aljas karaktereket. Vagy az Ő törzsfőjük lesz, vagy legjobb harcosaié. Elérhetőnek, megközelíthetőnek kell lennie az uralkodónak, és meg kell hallgatnia mind a jó és a rossz híreket Hunjaitól. Nem szabad makacsnak lennie, hanem inkább elvei legyenek egy jó uralkodónak.
4. Tisztelgés és tiszteletadás
Ha a tisztelet félelmen alapszik, akkor szolgálat teljesítésének akaratlanságát eredményezi, és passzív ellenállásba manifesztálódik a fennhatósággal és céljaival szemben. Az igazi tisztelet merev hűséget eredményez, és a törzs egésze lelkesen és önszántából követi a törzsfő parancsait akár poklok kapujáig. Mindig megfelelő figyelmet kell szentelni az uralkodót szolgáló vezetőknek. Ha megtagadja tőlük a tiszteletet, akkor ők is így tesznek. Rá kell vennie másokat, hogy vegyék fel szokásait, és a dolgokat a törzsfő módszereivel és ne a sajátjukkal végezzék. Rá kell venni őket, hgy uralkodójukhoz alkalmazkodjanak. Úgy kell a módot meghatározni, mintha így kellene mostantól lenniük, vagy úgy kell tenni, mintha mindig is úgy lettek volna. El kell utasítani minden olyan megoldást, ami másképpen csinálja, mint ahogy a vezető tenné. Így csikarható ki elismerés és dicséret azoktól, akiket vezetnek.
5. Csata ruházat és fegyverzet
„A törzsfők olyanok, mint ahogy megjelennek Hunjaik előtt”
Ha az uralkodó vadászatra megy, akkor legyen kész a vadászatra. Fogja a legjobb nyilait és íját, és olyan ruhát viseljen, mely a legalkalmasabb arra, hogy üldözőbe vegyen egy vaddisznót az erdőben. A törzsfőnek a legjobb bőrből és szőrméből készült ruhákat kell hordania, nem olyanokat melyek tele vannak arany és ezüst díszekkel. A fellengzős megjelenés gyűlöletet kelt és megvetést, gúnyt szül a rangok között. Mindig úgy jelenj meg, mint az egyetlen, akinek szava van. A magas státusznak megfelelően kell öltözködni. Birtokolnia kell a legjobb lovat és kardot. A vezető legyen mindenben a legjobb, de sose legyen nagyképű.
6. Roham vezetése
„A törzsfő felelősségi körei”
A törzsfők saját tetteikkel – nem szavaikkal – határozzák meg a morált, az egységet és beosztott vezetőinek igazságérzetét. Nem mondhatnak valamit, ha mást csinálnak. A vezetőknek magas teljesítményértéket kell megszabniuk és tilos tolerálniuk az el nem kötelezetteket. A törzsfőnek annak megfelelően kell oktatnia Hunjait, amit el is vár tőlük. Máskülönben a hunok olyat tesznek, amit nem várnának el tőlük.
A törzsfő sosem ruházhat át felelősséget csupán azért, hogy megkövetelhesse közvetlen figyelmüket. A bölcs törzsfőnökök mind hatalmat, és mind felelősséget ajánl mindazoknak, akiknek beosztást kínált.
7. Aquileia Végzete
„A döntésképesség fontossága”
Bölcs az a törzsfő, aki nem hoz sose döntést akkor, ha nem látja át a helyzetet. Engednie kell, hogy beosztottjai döntéshozási előjogukat gyakorolják felelősségi körüknek megfelelően.
Gyenge az a törzsfő, aki fenntart magának minden döntéshozási jogot, mert fél, hogy elveszti az irányítást. Kevesebb bátorság kell ahhoz, hogy kritizáljuk mások döntéseit, mint hogy kiálljunk a sajátjainkért.
Az önbizalom kritikus érték a döntéshozó képességben, mert nélküle a törzsfő elveszti követőit erőt próbáló helyzetekben. Jól kell időzítenie döntéshozásodkor. Sose szaba elsietnie egy döntést, még ha néha szükségesnek is tűnik, mert elérkezettnek tűnik az idő, vagy mert egy jóslat teljesült be. Jobb kihasználni az időt arra, hogy megtaláljuk a bizonytalan részeket, és a kritikus elemeket a helyes döntés megalapozottságához. Ezzel biztosítható, hogy még a kissé tökéletlen döntésedet is betartsák, kövessék.
8. Zsákmány
„A hunjaid jutalmazása”
Ha egy törzsfő nagylelkűen adományoz jelképes elismeréseket, akkor azokat a hunok többszörösen meghálálják hűségükkel és szolgálatukkal. Ki kell aknázni a hunok vágyát a megszerezhető háborús zsákmány élvezetére. Hasznosítani kell a nép vágyát a rövid távú jutalmakra. Kis jutalmakat kell ajánlani a könnyű feladatokért. Vissza kell tartani a zsákmány többségét békeidőre és az új hadjáratokra. Nagyvonalúan kell bánni azokkal a dolgokkal, amik értékesek az uralkodó saját részére. Sosem szabad lebecsülni azon képességet, mellyel engedelmességet lehet vásárolni.
9. Attila és a Pápa
„A tárgyalás művészete”
Sosem bölcs dolog, háború útján érvényt szerezni akaratunknak, vagy megszerezni valamit, amit békés tárgyalás útján is elérhettünk volna. Tiszteletben kell tartani azokat az elkötelezettségeket, melyeket egy tárgyalás során elvállalunk, máskülönben az ellenfelek szemében hitelt veszt a szavunk. A tárgyalást sosem szabad a szerencsére bízni. Minden ülésre úgy kell menni, hogy ismerjükaz ellenfelünk erősségeit és gyengeségeit. A titkaik tudása erősebbé tesz minket. Csak megkezdett háborúkat lehet megnyerni. Válasszuk a diplomáciát, a tárgyalást és más békés utat azokban a csatákban, amelyeket nem tudunk megnyerni. Ha politikai (belső) háborúba keveredünk, mindig figyeljünk a hátunkat. Ha külső háború folyik, vonulj ki mindenkivel. A háborúzás természetes körülmény.
10. A vereség túlélése
„Mindig van egy másik nap”
Néha vesztünk, annak ellenére, hogy mennyire fel voltunk készülve a győzelemre. Panaszkodjunk, ha szükséges, de ne rágódjunk túl sokat a rossz pillanatokon, különben uralni fogják az érzelmeinket örökre. Ha egy hun fellélegzik, nincs minden veszve.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a múlt elemzését. A hunok vesztes csatái nem maradhatnak észrevétlenek, amint felkészülünk a jövőbelire, azzal, hogy félretesszük a múltban rosszul végiggondolt vagy átgondolt stratégiákat.
Írta: Koi Károly (Gróf Úr)
Forrás(ok):
- Wess Robert - Leadership Secrets of Attila the Hun
- Kiszely István - A magyar nép őstörténete
- Priscus of Panium - Fragments from the Embassy to Attila
